Beate Teresa Hanika - Soha senkinek
Könyvajánlás? Könyvet ajánlani nehéz. Hiszen mindenkinek más a stílusa! Így hát én azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik az érdekes, komoly témákat boncolgató olvasmányokat. Bár a kötet felépítése egészen egyszerű és hétköznapi, mégis egy valóságos és elborzasztó történetet dolgoz fel. A főszereplő egy majdnem 14 éves lány, Malvina, akinek súlyos titok nehezedik a vállára.
A lányt családi erőszak éri folyamatosan; a nagyapja által. Ő próbálja bevallani a családjának. -Megcsókolt - mondta. Senki sem figyelt rá oda igazán, betudták a ,,képzelgését" a kamaszkor mellékhatásának.
Manapság sok ember már gyerekkorában komoly problémákkal küzd, amiről a környezetének még csak tudomása sincs. Azt gondolnánk, egy gyerek még messze van attól, hogy igazi problémái lehessenek, és ezért alábecsüljük őket, de ettől csak rosszabb lesz a helyzet. Nem kapnak elég figyelmet, pedig mindenki megérdemli!
Ez a könyv felülteti az olvasót egy érzelmi hullámvasútra, bár a témája komoly és sötét, sokszor vidámságot is csempész bele az író. Mivel én sem vagyok sokkal idősebb a lánynál, ezért nagyon mélyen érintett engem ez a dolog. Hátborzongató belegondolni abba, hogy egy 13 éves lányt a saját idős nagyapja szexuálisan zaklatja. Habár ez fizikailag is egy rémálom, talán lelkileg mélyebb sebeket hagy maga után. Főleg, hogy ilyen esetekben általában az áldozat ezt titokban tartja, mert fél a szégyentől és a megalázottságtól. És a titok egyre jobban felemészti...míg végül nem bírja tovább, és káros hatással lehet önmagára. Ahogy Malvina mondta: "Nem mindenki lett volna ennyire gyáva, de sokan ugyanúgy tettek volna, mint én. Sokan ugyanezt gondolták volna, hogy ezt még kibírom, ezt az egy napot, aztán még egyet, holnap majd beszélek, vagy holnapután, vagy talán valamikor. És bele sem gondol közben az ember, hogy a titok napról napra növekszik, minden perccel erősebb lesz és kimondhatatlanabb."
A lány közvetlen környezetének a viselkedése is felháborító volt, hiszen Malvina rengetegszer elmondta a családjának, hogy nem akar a nagyapjával találkozni többet, mert a férfi olyan dolgokra kényszeríti, amit ő nem élvez, de senki sem hitt neki. Malvina nagyanyja rákban halt meg, de amíg élt, ő is tudott a zaklatásról, viszont gyáva volt, ezért arra biztatta unokáját, hogy amíg nem szól egy szót sem és mindent megtesz a nagyapjának, addig minden rendben lesz. A nagyapja pedig mindig azt mondogatta a kislánynak, hogy azzal, ha viselkedik, boldoggá teszi szegény beteg nagymamáját, és a kislánynak ez volt a fontos. "Nem akarom, hogy a rák megegye belülről a nagymamát" - mondta a lány.
Malvina minden rossz ellenére nagyon megbecsüli az apró dolgokat, például a legjobb barátnőjéről, Lizzy-ről is nagyon sokat mesél, és megtalálja a szerelmet is a korábbi ellensége személyében.
Olvasás közben sokszor azt gondoltam, bárcsak tudnék valahogy segíteni a lányon, bárcsak elmondhatnám neki, hogy nincs egyedül és én itt vagyok, ha szüksége van valakire, de aztán mindig rájöttem, hogy lényegében ez lehetetlen, csak annyira beleéltem magam, hogy valóságosnak hittem.
Most aki ezt olvassa, csak próbáljon belegondolni abba, hogy ennek a könyvnek a történései nem az író képzeletének a szüleménye, hanem a valóság! A szexuális zaklatás nap mint nap megtörténik rengeteg emberrel, fiatalakkal és idősebbekkel, és sokszor nem kapnak segítséget.
Végszóként, azt kell, hogy mondjam, ezt a könyvet mindenkinek megéri elolvasni, kortól és nemtől függetlenül, mert rávilágít fontos dolgokra, és erőt ad. Beate Teresa Hanika nagyon jó munkát végzett.
SPOILER!!!
Malvinának hívnak, tizennégy éves vagyok. Malvina vagyok, az igazság és a jog védelmezője. A bátor Malvina, aki le mer ugrani, még akkor is, ha nem látja maga alatt a földet. Ugrottam, és lenn várt Lizzy, Zakó, Bitschek néni, Lizzy mamája, sőt még Anne is. A többiek leléptek. Paul meg a szüleim. Szégyellték, ami történt. Én tudom, hogy nincs mit szégyellnem. Lizzy és Zakó megmutatta, hogy nincsen. Mindennap újra meg újra. Egy pillanatra sem hagytak egyedül. Vannak történetek, amiknek nincs jó végük. Legalábbis nem olyan látványos, mint a filmekben. De helyette van egy csomó apróság, ami jól végződik. A nagyapát például soha többet nem kell meglátogatnom. Most még túl beteg, de ha meggyógyul, Lizzy saját kezűleg juttatja rács mögé. Erre megesküdött nekem a villa romjain. Már tudok hangosan kiáltani. Néha kimegyek a villa helyére. Felmászom az áruház tetejére. Lapos, a galambok nem tudnak rajta fészket rakni. Nyáron túl forró, mert a nap melegét összegyűjti a fekete tetőfedő lap, télen pedig hideg szél kergeti az arcomba a havat. Megállok a legszélén, és széttárom a karomat. Kiáltok egyet, de olyan hangosan, hogy mindenki elmenekül. Aztán megkérdezem Zakót: Na, milyen voltam? Ő csak kajánul mosolyog, és átölel. Egészen szorosan.